| Születési hely: | Dombegyház |
| Születési idő: | 1897 |
| Elhalálozás idő: | 1954. |
| Elhalálozás helye: | Budapest |
| Lakóhely(település): | Dombegyház, Budapest, Washington |
| Foglalkozás(ok): | orvos, diplomata |
| Működési terület: | orvostudomány (röntgenológia) |
| Munkahely(neve, település): | csepeli kórház |
| Megjegyzés (rövid életrajz): | Édesapja, dr. Weil Izsó dombegyházi körorvos volt. Weil Emil a Budapesti Orvosegyetemen végzett. A zsidókórházban kezdett praktizálni, majd a csepeli munkáskórház következett. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, ezért közel tíz évet töltött börtönben. A második világháború befejezése után 1945-ben kiemelkedő szerepet játszott Budapesten a járványelhárító munkában. Később irányításával történt a mozgó, majd általános falusi egészségügyi hálózat megszervezése. A Szabadság Érdemrenddel, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével és a Köztársasági Elnök Elismerésének Ezüst Koszorújával is kitüntették. 1950-1953 között hazánk washingtoni nagykövete volt. 1954-ben halt meg Kossuth-díjas egyetemi tanárként, mint a magyar egészségügyi szervezéstudomány megalapozója. |
| Település: | Dombegyház |
| Legjelentősebb művei: | Entz Béla jubileuma. Magyar Orvosi Szemle, 1947. 3.sz. A magyarországi rákellenes küzdelem elmaradottságának okai. Bp., 1951. Egészségügyi szervezési előadás orvostanhallgatók számára. Népegészségügy, 1955. 11. sz. |
