| Legjelentősebb művei: | Koszorúk az Alföld vadvirágaiból. Arad, 1877-78. Szeged Népe. Arad, 1881-82. és Szeged, 1891. Hagyományok. 1. Vác. 1914. 11. Szeged,1914. Történeti énekek és katonadalok. Budapest, 1952. Alföldi népballadák. Budapest, 1954. Népköltési hagyatéka. 1-2. köt. Budapest, 1952-55. Kéziratos hagyatéka a budapesti Néprajzi Múzeumban. Levelezései a Szegedi Somogyi Könyvtárban. Jelentős szakcikkei jelentek meg a Temesi Lapokban, a Szegedi Hiradóban, a Nyelvőrben, a Figyelőben, a Pesti Naplóban, Ethnográfiában és német nyelven az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn c. folyóiratban. |
| Megjegyzés (rövid életrajz): | Iskoláit Szegeden és Temesváron végezte. 1875-ben szentelték pappá. Elsőrendű élethivatásának azonban a népköltészet és néphit gyűjtését tekintette. Az egyház többször is megrótta gyűjtőszenvedélye miatt. 1887. február 15-től 1887. április 20-ig Mezőkovácsházán káplán. Herrmann Antal néprajztudós ebben az időben indítja \"Elhnologische Mitteilungen aus Ungarn\"c. szaklapját ,melyhez munkatársakat keresve bukkan rá a fiatal mezőkovácsházi káplánra. Kálmány nem zárkózik el Hermann hívása elől, remélve azt, hogy Herrmann széles körű érdekeltségével, kapcsolataival, baráti körével, jelentős segítséget nyújthat számára. Könyveket és folyóiratokat, tanácsot és közbenjárást kér tőle: minden problémájával hozzá fordul, az pedig készséggel igyekszik, néha tud is segíteni neki. Kálmány egyháza jóvoltából gyakran változtatja a helyét Ezt használja fel gyűjtőszenvedélyénél, s összegyűjti Szeged távolabbi környékének is népdal, népmese és néphit anyagát. Szövegei hitelesség dolgában középúton állnak a 19. sz. második felének esztétizáló- idealizáló feljegyzései és a már tudományos, szó, sőt hangszerinti hűségre törekvő rögzítési mód között. |
