Helyismereti adattár

A vágvecsei Babó család Nyitra megyéből származó nemesi család. Tagjai az 1860-as években telepedtek le az akkor kaszaperi pusztához tartozó területen. A család több tagja is magas pozíciót töltött be a közigazgatásban; Babó Emilt két ízben is országgyűlési képviselővé választották.

Emil, te csalsz!, avagy Babó Emil esete a kártyával

Az 1896-os év bővelkedett országos és egész földet érintő eseményekkel: Magyarországon ekkor voltak a Millenniumi évfordulók, átadták a Ferenc József hidat (ma Szabadság híd), elindult itthon az első földalatti, Athénban megrendezték az első újkori olimpiát, ahol Hajós Alfréd révén megszereztük az első aranyérmeinket is. Országos botrány is színesítette ezt az évet, mely megbolygatta a politikai elit életét és átnyúlt az országhatárain is. Már a vezetéknévből (Babó) is gondolhatják, hogy ehhez a botrányhoz Mezőkovácsházának is köze van.

A vágvecsei Babó család nem ismeretlen a Mezőkovácsháziak előtt. A Nyitra megyei nemesi család tagjai már az 1860-as években letelepedtek a most Mezőkovácsházához tartozó kaszaperi pusztán. A családfő Babó Imre volt, aki eleki, majd aradi szolgabíróként tevékenykedett és közben igazgatta a gazdaságot.

Babó Imrének és feleségének magyar-csékei Korda Máriának hat fia született: ifj Babó Imre, aki fiatalon 21 éves korában meghalt, Babó Andor táblabíró, Babó Iván, járásibíró, Babó Lajos mezőkovácsházi főszolgabíró, majd országgyűlési képviselő lett, Babó Zoltán pedig apja halála után átvette a gazdaságot.

A felsorolásban a legvégére hagytam Babó Emilt, aki Szegeden lett ügyvéd, majd a 48-as párt színeiben országgyűlési képviselő.

De ki volt ő, akit Gárdonyi és Tömörkény is megénekelt és akit Jászai Mari kidobatott a színházból?

Ő volt Milcsi, ahogy sokan becézték. A magyar politika üstököse. Szép jövőt jósolt neki mindenki.

Gárdonyi Géza így írja le: „Magas, sudár, barna legény. Az arca a magyar, jász és tatár típus sajátságos keveréke. A haját gondosan szétválasztja. A nadrágját vasaltatja. Veres nyakkendőt hord fekete ruhához és feketét a tarka ruhához.”

Leírások szerint egy szép beszédű, de mégis arrogáns és törtető ember volt, aki az élő fába is belekötött. Szerette a szépet és nagy körökben mozgott, tagja volt több kaszinónak és egyletnek. Éppen ezért az úri viselkedése miatt gondolták sokan, hogy nincs esélye a választáson, ahol a Szeged alsóvárosi tanyasi nép bizalmát kellett, hogy megnyerje. De sokak csodálatára, megtalálta a hangot a tanyasiak szívéhez és megnyerte a választást. A későbbiekben is megvoltak vele elégedve az emberek, mert kiharcolt nekik sok mindent és a parlamentben is kiállt az érdekükben.

De ahogy írtam egy nagyon arrogáns és kemény ember volt, akinek egy párbajért vagy botrányért nem kellett a szomszédba mennie.

Egyik ilyen párbaját Gárdonyi Géza így írja le:

„Szegeden ezelőtt egynéhány esztendővel egy angol járt, aki nem tudott magyarul. Az angolt, azon a részen, ahol az ember állati származásának címerét hordja, megharapta egy kutya. Az angol megy az utcán és meglátja Babó Emilnek az ügyvédi tábláját:

Dr. BABÓ EMIL

A "dr." tévedésbe ejti. Fölmegy Babóhoz. Babó a szokott egykedvűséggel fogadja és helyet kínál neki. Azonban az angol nem ül le, se szól, se beszél, leveti a kabátját, leveti a mellényét, lerakja a gallérját és ekközben a kardokra néz, amik az irodát díszítik. Babó látva az angolnak haragos szótlanságát, szintén levetkezik derékig. Aztán leemel két kardot a fogasról. Az egyiket az angol kezébe nyomja. A másikat ő fogja maga marokra. Azzal összecsap vele és végigvágja az arcán és a mellén. Az angol káromkodik. Babó tűt és cérnát vesz elő. Legyűri az angolt a kanapéra és összevarrja a sebét, vattát tesz rá, beköti. Azután felöltözteti szépen és az ajtón kikísérve, barátságos kézszorítással elbúcsúzik tőle. Ez Babó Emil. Mindig lovagias, mindig udvarias; mindig flegmatikus, mindig magyar ember.”

Egy másik történet szerint az illem se volt az erőssége, aminek a főszereplője Jászai Mari színész volt:

„Jászai Mari Szegeden vendégszerepelt, a közönség közt ült Babó Emil képviselő. Az első felvonás alatt a rosszmodorú Babó hátat fordított a színpadnak és úgy látcsövezte a páholyokat. A művésznő a szünetben ráripakodott egy szolgára: Fogja itt egy forint, adja oda annak a Babó nevezetű pimasznak. Mondja meg neki, hogy én küldöm, visszafizetem a jegyét, de rögtön takarodjon a színházból az a bugris.

Ezután Babó szégyenkezve elkullogott a színházból.”

Más leírásba, Jászai a szünetben ordított neki, hogy „Paraszt! Takarodjon a színházból!”

Babó sem a mulatozást és sem a kártyázást nem vetette meg, ami a veszte lett.

Történt egyszer Pesten a Fiumei kávézóban, hogy Babó Emil kártyázott, Kosztka Emillel, Hirsch Sándorral és Balázs Barnával. Babó, amikor osztó lett a ferbliben mindig nyert. Ez csak az utóbbi időben volt így, mert előtte sokszor és sokat veszített. De ilyenkor sürgönyözött a testvérének Zoltánnak és az örökségéből kifizették a tartozását.

De egy ideje csak nyert, ami feltűnt a kártyatársainak is. Kosztka dr. kifigyelte, hogy hogy igazgatja a lapokat és az egyik osztáskor megfogta Babó Emil kezét és elhangzott a híres mondat, ami sokáig a kártyások szófordulata lett kis hazánkba:

Emil, te csalsz!

Babó mindent beismert és rimánkodott, hogy ne csináljanak botrányt. Akkoriban a hamiskártyázás lebuktatása, úri körökben felért egy erkölcsi halállal, aminek legtöbbször a tényleges halál, az öngyilkosság lett a vége.

A leleplezők azt a feltételt szabták, hogy lépjen ki a kaszinóból és nyilatkozzon, hogy lemond a Park-klub tagságáról is. Ezt megígérte Babó.

Babó elfogadta a feltételeket, azonnal nyilatkozott, hogy kilép a kaszinóból és gyorsan Bécsbe utazott, hogy „gyógykezeltesse” magát. A Park klubból, ami egy nagyon illusztris klub volt, nem lépett ki egyből, mert volt egy bécsi dúsgazdag menyasszonya, akit beakart vezetni a klubba a millenniumi ünnepségkor és csak utána akart lemondani a tagságról. Ezt a többiek nem fogadták el és, ahogy az lenni szokott az ügy pár héten belül kipattant.

Minden újság ezzel a kártyacsalással foglalkozott és azzal, hogy mit tesz Babó. Sokan elvárták, hogy úri szokás szerint öngyilkos legyen, de Emil nem így tett. Összeszedte minden vagyonát, majd Aradra utazott anyjához, utána Kovácsházára testvéreihez. Ügyei elintézése után pedig visszament Bécsbe. Előbb lemondott képviselői mandátumáról, majd visszavonta a lemondását. Ez után Kossuth Ferenc pártvezér küldötteket küldött hozzá és sikerült rábeszélniük Babót, hogy véglegesen lemondjon képviselőségéről.

Ezután már többet nem látták Magyarországon.

Az újságírók és a hitelezők zaklatták a családot. Zoltán testvére kifizette adósságait és ő továbbra is bízott testvére ártatlanságában, mert becsületes embernek tartja Emilt. Édesanyját nagyon megviselte a botrány, hogy meghurcolják ország-világ előtt a családját. Miközben Mezőkovácsházára tartott útközben szívszélhűdést kapott és meghalt. Férje mellé temették a Mezőkovácsházi kriptában.

Emil további életét legendák övezik. Tudni vélték sokan, hogy mégis öngyilkos lett, mások biztosan tudják, hogy Kínába szőlőültetvénye volt.

Az első hivatalosnak mondott hír 1900-ból származik. Megírta a New York Herald című újság, hogy Babó Emil, aki főhadnagy az amerikai hadseregben a lázadók ellen vitézül küzdött Haiti szigetén. Állítólag 12 ellenséget terített le és dicsérik lovaglását, mesteri kardvívását és pisztoly használatát. Azt is írták, hogy képviselő volt Magyarországon és Szegeden született Ausztriában!

Később többen találkoztak vele Spanyolországban és Olaszországban, ahol újságíróként dolgozott.

Utolsó hivatalos levelét 1915-ben küldte Dr. Kószó István volt ügyvédtársának Olaszországból, hogy rendőrség álltak küldjön számára igazolást, hogy ő magyar állampolgár és szegedi illetőségű, mert a háború miatt kérik tőle az igazolást a konzulátuson.

További élete nem ismert. Az biztos, hogy nem Mezőkovácsházán van eltemetve, mint a család többi tagja. Az emléke az országban és főleg Szegeden sokáig fennmaradt, még a 40-es éekben is foglalkoztak vele az újságok.

A választói sokáig visszavárták és Tömörkény István tollából tudjuk, hogy hogyan nyilatkoztak:

- Hát aztán mi van abban, ha valaki paklizik? - kérdezték. - Ne játssz, huncut, nem vesztöl. Hiszen Gémnyakú Barna Gergő mindig paklizik, aztán avval a hosszú gémnyakával mindig belepislog a másik embör kártyájába, mégis leül vele mindönki egy asztalhoz! Hát micsoda beszéd ez most már a képviselő úr felül? Nem igaz abbúl sömmi! Hanem elpusztították, mert féltötték tűlle a hatalmat a nagyurak...